• A tudós visszavág

    2013. március 7. | | Címkék:
     







    Az őszi papírszínházas siker után most elkészült a Rejtély folytatása. A 4. a osztályos csapat A tudós visszavág címmel újabb történetet írt és rajzolt. A történetet elküldtük az Arany János Általános Iskola irodalmi felhívására is. Így március 5-én ott voltunk az irodalmi kávéházi délutánon és előadhattuk a mesénket. Reméljük más is kedvet kap a papírszínházhoz. Nagyon sok színvonalas alkotást hallhattunk. Csak biztatni tudok mindenkit, aki próbálkozik az írással, hogy jövőre küldje el a művét. 
    Most pedig íme A tudós visszavág története a papírszínházas képekkel.



    A tudós visszavág

    Rejtély 2.

    Az én nevem Lisa. Negyedikben az első napom elég rosszul telt. Először is osztályfőnöki megrovást kaptam, egy el nem követett bűnömért. Az egyik (most már) legutálatosabb osztálytársam miatt történt ez a „baki”. Vagy nem?
    Először is úgy kezdődött ez a történet, hogy reggel vettem a büfében egy csomag málnás rágót. A „barátom”, akit Gergőnek hívnak, kért tőlem egy darabot. Adtam is neki egyet. Viszont délután a tanárom elhívott a tanáriba megbeszélni a „rágó ügyet”. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, de azért vele mentem. Talán nem ízlett neki a rágó és beköpött? Nem tudtam. De a tanárnő biztos, hogy igen.
     - Gyere be nyugodtan. Arról szeretnék veled beszélni, miért ragasztottad be Szilvi néni ajtaját és miért raktad a termosztátot 40 fokra - faggatott Katika néni.
    - Én nem raktam semmit 40 fokra főleg nem ragasztottam be az ajtót – mondtam én.
    - Azonnal osztályfőnökit kérek Péter bácsitól. Na, eredj innen!- kiáltotta a fülembe úgy, hogy majdnem megsüketültem.
    Sírva rohantam ki a mosdóba. Még hogy én osztályfőnökit kapjak? Kérdeztem magamtól. Pedig még soha nem kaptam semmi rossz jegyet!
    - Riasztanod kell a Rejtély csapatot! Azonnal! - mondta egy hang a fejemben. - Ez teljesen ostobaság! Egy ilyen kis ügyért riasztani egy nagyon ELFOGLALT CSAPATOT. De azért megpróbálom felhívni őket. Kicsöng!

    Másnap találkoztam a lányokkal.  Azt tanácsolták, hogy kezdjek el mindent a legelejétől. Ami annyit jelentett, hogy ki kellett faggatnom mindenkit, hogy hol volt tegnap délután 2 óra és negyed 3 között.
    Este aggódva feküdtem le az ágyamba. Mi lesz, ha nem találjuk meg a tettest?! Elkezdett hullani a könnyem, és ez ringatott álomba. Álmomban azt láttam, hogy megtaláltam a tettest és a Rejtély csapat (a Könyvtár Angyalai) tagjává fogadtak! De egyszer felriadtam, mert Gergő megjelent és gonoszul kacagott: - Úgyis elkaplak! Hahahaha!
    Másnap korán keltem. De ez a nap kicsit sem volt olyan, mint a többi... 
    Elmentem a lányokhoz és elmondtam mindent.                                                                       
    - Sziasztok! Na, szóval ezeket derítettem ki! Olvassátok el a lapot! Először te, Dóri!           
    _-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-
    Évi azt állítja, hogy nem ő volt, viszont látott egy alakot kifutni a teremből.
    Zsolti azt mondta, hogy miért tette volna?!
    Gergő (állítólag) valamit csinált a rágóval, de azt mondja, hogy nem ő volt. Pedig én azt hittem!
    Dávid focin volt, úgyhogy ő nem.
    Noémi sem lehetett, mert beteg volt.
    Sanyi éppen a házit másolta a könyvtárban valakiről.
    Én pedig otthon csináltam a házimat (amit Sanyi nem szokott). Szóval nem tudom, hogy ki volt.
    _-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_ 
    Egyenként mindenki tanulmányozta a listát. Egyelőre fogalmuk, sem volt a dologról, de azt mondták, hogy mindent megtesznek. 



    Hazafelé menet bementem az egyik cukrászdába, és vettem egy fagyit. Megláttam Gergőt és vele volt egy lány, de őt nem ismertem. A lányt a barátnőjének néztem bár mindig azt mondta Gergő, hogy neki nem lesz barátnője. Nem láttak meg, így kicsit leskelődtem, de csak arról beszéltek, hogy milyen az időjárás.   




    Hazafelé arról töprengtem, hogy vajon ő-e a tettes. Este ismét felhívtam a „Könyvtár angyalait”, hogy beszámoljak Gergőről.
    -Szia! Láttam Gergőt a cukrászdában egy lánnyal. De csak az időjárásról beszélgettek –kezdtem én.
    - Igazán? Képzeld, mi meg láttunk a közösségi oldalon egy fotót Gergő profilján, és volt egy szőke hajú, szemüveges lány a háttérben! – mondta Gorka.
    - Én is egy ilyen lányt láttam!!! Ki lehet??? – kérdeztem.
    - Nem tudom… - mondta Domi.
    - Várj! Megnézem a blogján… Megvan! Jaj, ő  csak a húga!
    - Jaj, bocs le kell tennünk! Majd visszahívunk! Szia! 
    - Oké! Sziasztok!
      
    Szilvi néni másnap sajnos nem jött iskolába, mert rosszul lett a felforrósított könyvtárban. A könyvtár bezárt egész hétre. Mit fogok ma olvasni? Egész héten könyv nélkül? Ráadásul így a magyar órákon is helyettesítő tanár lesz. Ez katasztrófa. Egy Tudálékos Rodi nevű tanár úr jött be órára. Gyorsan felhívtam (titokban, a pad alatt) a lányokat telefonon. Ledöbbenten hallgatták a beszámolómat. Azt mondták tavaly egy Bamba Rudi nevű emberrel volt egy kis kalandjuk. Azt is mondták, nagyon gonosz ember és vigyázzak vele. Ez a bizonyos Tudálékos Rodi azonban tök jó fej, kedves, vicces, nem tudom mi a bajuk vele. Mikor a következő órán is Rodi volt, megláttam az asztalán egy nagy naplót, aminek az utolsó lapját „véletlenül” megnéztem. Egy fénykép volt rajta a következő aláírással: A legádázabb ellenségem. A következő óra matek volt, amit amúgy is utálok, egy rémálom volt. Pedig azt is Rodi tartotta. Csak sokkal gorombábban viselkedett. Becsöngetéskor egy csapat lányról beszélt, magában. Nem értettem mit hordott össze:
    - Azok a lányok győztek le, akik 11-en voltak. Aljasan börtönbe zártak! De egy napon legyőzöm őket! És ez a nap holnap lesz! És enyém lesz a corvina.
    - Most nem matek óra van, vagy talán beszéljünk a hibáinkról óra?- kérdezte vicces kedvében Anna.
    - Mit beszélsz kiskölyök? Beszéljünk a hibáinkról? Azonnal kijöhetsz felelni a táblához a törtekből – válaszolt a tanár.
    – Mi? A törteket még nem is tanultuk! – esett kétségbe Anna.
    –       És?- kérdezte flegmán a tanár úr.
    – Hát akkor, mit írjak? Kétnegyed meg ötnegyed az… – próbálta kitalálni Anna
    – Akkor az mennyi? – türelmetlenkedett a tanár úr.
    – De Rodi bácsi, mi ezt még nem tanultuk! – próbáltam megmenteni Annát.
    - Milyen Rodiról beszélsz? Én nem Rodi vagyok hanem Bamba Rudi! Meg ne halljam még egyszer a Rodi nevet!
    Nagyon vártam, hogy kicsöngessenek az óráról. Nem értettem, hogy lehet, hogy egyszer kedves, aztán meg goromba. Ráadásul ott volt az a furcsa kép is. Rögtön elszaladtam a lányokhoz.
    Elmondtam nekik, hogy matek órára egy magát Rudinak nevező tanár jött be, de pont úgy nézett ki, mint az előző. A naplójában talált fényképről is beszámoltam. Ekkor rájöttem, hogy ők ketten ikertestvérek lehetnek. De most akkor melyik az igazi?? 

    Utolsó óra után, amikor Lotti a suliszekrényből vette ki a táskáját, egy levelet talált! Ez állt benne:
    Kis kölykök!
    Hagyjatok fel a nyomozással, különben rossz lesz a vége! Ne próbálkozzatok!
    B. R.
    Lotti miután elolvasta, azonnal riasztotta a többieket.


    Este Dominál találkoztunk. Egy forró kakaó és csokis süti mellett elhatároztuk, hogy Rodival kell szövetkeznünk. De hol lehet? Nem is láttuk az óra után. Másnap reggel olyan furcsa érzésem volt és emiatt hamar, irtó hamar bementem a suliba, fél 7 körül (vagy előbb). Egyenesen a 3. emeletre mentem, beléptem a szellem legendákról híres, félelmetes terembe. 





    És… ott volt Rodi megkötözött kezekkel és lábakkal, na meg beragasztott szájjal.
    Így kiabált: - Gmmhmmh?
    - Mi a baj?- kérdeztem.
    - Gmhhhmm!
    - Áááá szóval segítséget kérsz!  Rendben, segítek.
    Azzal kikötöztem a kezeit, a lábait és a szájáról letéptem a ragasztószalagot, amit hosszú áááúú-zás követett.
    - Köszi, hogy segítettél. – mondta hálásan Rodi
    - Ki kötözött be? – kérdeztem.
    - Az ikertestvérem, Rudi.
    - Ja… őt ne is említs.
    - Nekem mondod?! Kiskorom óta utál engem!
    Ekkor becsapódott az ajtó mögöttem, kattant a zár, majd egy ijesztő hang hallatszódott…
    - Hahahahahahaha!!!!!!!
    - Ez meg ki? - kérdeztem ijedten
    - Biztos Rudi! – próbálta kitalálni Rodi.
    - Igen, drága, édes testvérem, eltaláltad! – vihogott kárörvendően Rudi az ajtó mögül.
    - Most meg mire készülsz? – kérdezte a Rodi.
    - Hogy mire készülök? Azt majd megtudod. – mondta Rudi.
    Távolodó lépteket hallottunk és csönd lett az emeleten. A közelben nem volt senki, aki kiszabadíthatott volna bennünket. Hideg volt és minden csupa piszok, pókháló. Már kezdtem pánikolni, amikor eszembe jutott, hogy a zsebemben van a telefonom. Gyorsan felhívtam a KÖNYVTÁR ANGYALAIT és ők rögtön ide siettek. Végre megtaláltak minket a 99. teremben.
    - Lisa, itt vagy?! – kérdezték a lányok.
    - Igen, és Rodi is itt van – mondtam az ajtó mögül.
    - Az meg ki? – értetlenkedtek a lányok.
    -Tudjátok, akiről beszéltem! Bamba Rudi ikertestvére. Ő a mi oldalunkon áll – magyaráztam.
    - Ja… Most már értem! – mondta Viki.
    - Csajok, muszáj így beszélnünk?! Nem lehetne, hogy előbb kinyissátok az ajtót? - kérdeztem.
    A lányok a portás figyelmét elterelve, elcsenték a kulcsot és szaladtak vissza, hogy kinyissák az ajtót. Mindannyian leültünk a lépcsőre megbeszélni az eddigieket. Biztosak voltunk abban, hogy valaki direkt akart rosszat Szilvi néninek. Valamiért azt akarja, hogy ne legyen a könyvtárban. De vajon miért? Mi lehet az a nagyon értékes ott? Persze megvan a Szent Johanna Gimi összes része, nekünk az mindennél többet érne. De mégis inkább a corvinára fájhat valakinek a foga. Méghozzá Bamba Rudinak. Kiszabadult a börtönből és most újra próbálkozik. Az előző tervét meghiúsítottuk, ráadásul előkerült az elveszett kódex is. Most már csak egy üvegszekrény választja el a zsákmánytól. Végül arra jutottunk, hogy a rendőrség bevonásával holnap 7-kor csapdát állítunk Rudinak.  A terv ez volt: a rendőrséggel körbe fogjuk venni az épületet. És amikor Rudi kilép az épületből, akkor letartóztatják. De ezt nem lesz olyan könnyű megvalósítani.
    Másnap egész nap a délutánt tervezgettük. Fél 7 felé mi is elfoglaltuk a helyünket.
    -         Én megyek az ajtó mögé - mondtam a többieknek.
    -         Kriszti, Iza és Roxi menjetek a bokrok és a fák mögé! - adta ki az utasítást Panni. - Nóri, Lotti, Domi, Viki és én pedig a kapuhoz megyünk. Dóri, Gorka és Eszti a szertárba bújjatok el.
    Ekkor egy sötét ruhás árnyék vonult el a harmadik emeleti ablakok előtt. Rudi azt motyogta magában, hogy INDULHAT A TERVEM! EGY, KETTŐ, HÁÁROM! TÁMADÁÁÁS !!!!!! Rudi mit sem sejtve bement a szertárba, ahol a lányok sms-ben helyzetjelentést adtak le Rodinak. Aztán átment az udvaron a bokrok és fák mellett, ahol a lányok rejtőztek.  Egy hatalmas hátizsákot vitt a vállán. Biztosan abba akarja tenni a corvinát. Persze ő nem látta a lányokat, csak a lányok őt. Mit sem sejtve ment a könyvtár ajtaja felé. 



    Ekkor a rendőrök lecsaptak rá és megbilincselték. Rudi annyira bedühödött, hogy lila lett a feje a dühtől. Már aznap este börtönben csücsült és (bár ez nem is furcsa) nem is érdekelte, hogy mi történik a falakon kívül. Másnap már jött Szilvi néni, de azért még Rodi is bejött órára. Úgy örülök, hogy végre jobban lett Szilvi néni. 







    Reggeltől estig a történteket meséltük neki. Ez volt a legkalandosabb hetem. Ráadásul megvalósult az álmom, mától én is a Könyvtár Angyalaihoz tartozom.