• Volt egyszer egy ég

    A 2.a osztályosok könyvtári foglalkozáson jártak nálam. Máté Angi: Volt egyszer egy ég című meséjével ismerkedtünk. A feldolgozás alapját Várnai Zsuzsa foglalkozása adta.

    Sajnos a könyvtári óráról nem készült felvétel. Nagyon jó hangulatban telt. A mese olvasásakor körbe ültünk. Ki-ki ülve vagy a párnáján fekve hallgatta a mesét. Miután megbeszéltük, hogy a két messzi, az ég és a föld az esőt várták, játszottunk. 

    A gyerekek égbe nyújtózó fákká, dimbes-dombos vágyakozó földdé,  nagymosáshoz készülődő éggé változtak. Voltak a kémény szélén kuporgó kéményseprők és gólyalábakon bukdácsoló cirkuszisták is. 

    Nagyon aranyos versek születtek az előre megadott szavakból. Délután pedig színesebbnél színesebb illusztrációk készültek. 

     

     A csapatok által írt versek:

    A csend!
    A laposkodó ég alatt
    a fák nyújtózkodnak a magasba.


    A laposkodó ég

    Nagy csend volt.
    Csak a fák susogását lehetett
    hallani felette.
    A magasban lengedeztek a fák.


    A magasban a felhők.
    Csendes az ég,
    csendes a táj,
    a fák és a laposkodó ég.


    A laposkodó ég
    vihart csinál a magasban
    a csendes fák között.


    Jó nagy a csend,
    De valami még nincs rendben.
    Nyújtózkodnak a fák,
    S reccsen már az ág.

    A laposkodó ég,
    Magasságban kék.
    Csendes a táj,
    Hallgatnak a fák.
    Csend, csend, nagy a csend.
    Magasságban csendes.


    A laposkodó ég csendben van még.
    A fák hosszú sora nyújtózkodik a magasba.